Autó-motor Tuning Show: A pedálos Moszkvicstól a nulláról felépített versenyautóig

Az emberek többségének az autó csak egy közlekedési eszköz. Időnként tankolni kell bele, néha szervizbe kell vinni, a fenntartása pénzbe kerül. Cserébe gyors, hatékony utazást biztosít, beleférnek az utasok és a csomagok, megvéd az esőtől és a hótól (jó esetben). Az autó azonban sokkal több egy guruló acéldoboznál. Ha a napilapokban több százezren kíváncsiak arra, hogy milyen jövőt látnak a csillagok állásában az asztrológusok, talán van értelme az autókban is meglátni azt a munkát és kreativitást, amit beletettek.

Erre a legjobb hely az AMTS, ahol mindenre van példa. A nulláról felépített versenyautótól a sok hangszórós hangnyomás-bajnokon át egészen az utolsó csavarig gyári állapotra felújított veteránig mind megtalálható. Ez a kiállítás méretén is meglátszik, az egész Hungexpo tele volt, a kültéri parkolót is beleértve. A nézőket színpadi előadások, különféle versenyek, országos autó- és motorsport-események szórakoztatták. A legnagyobb, és egyben legnépszerűbb pavilon a tuningautóké volt.

A bejárat mellett közvetlenül távirányítós autók versenyeztek. A bolti játékokkal ellentétben ezeket kétütemű benzinmotor hajtja, teljesítményben és árban is két-három nagyságrenddel feljebb vannak. A pálya kanyargós volt, és voltak benne ugratók is, de az autók jól bírták az egész napos nyúzást.

Ezt a messziről átlagosnak tűnő kettes Golfot egy V8-as BMW motor hajtja a hátsó keréken. Ez leírva egyszerűnek hangzik, de az igényes megvalósítás sokkal nagyobb kihívás, mint amilyennek elsőre tűnik, mert az autó eredeti felépítése teljesen más.
Az eddig főleg cementszállító munkásautóként ismert Ford Sierra egyre népszerűbb. Főként a hátsókerék-hajtás miatt, de a benzinmotorok is viszonylag könnyen tuningolhatók. Persze nem annyira könnyen, mint azt sokan gondolják, mert egy profi versenyautó megépítése legalább két év, márkától függetlenül.

A Nissan R34 GTR egy érdekes jelenséget kelt az autórajongók között. Eredetileg csak Japánban árulták, és az Egyesült Államokba máig tilos importálni a környezetvédelmi szabályok miatt. A legnagyobb rajongótábora mégis Amerikában van, szerintem pont az elérhetetlensége miatt. Soros hathengeres motorja mind a négy kerekét hajtja. A japán szabályok miatt 276 lóerőre korlátozott teljesítménye tuninggal akár meg is ötszörözhető.

A Corvette C3-at sokat kritizálták gyenge menetteljesítménye miatt, de ilyen formák mellett ez senkit sem zavar. A Ladára gondolok, természetesen.

Az NSX a bizonyíték arra, hogy a Honda is képes olyan jó szuperautót készíteni, mint a patinás olasz gyárak. A legnagyobb közhely, amit el lehet mondani róla, hogy a fejlesztésben Senna is részt vett. Az azonban sokkal érdekesebb, hogy Quentin Tarantino Ponyvaregény című filmjében is szerepelt, de valamiért egy V8-as amerikai autó hangját keverték alá, pedig valójában V6-os motor van benne, egyáltalán nem rossz hanggal.

A Mazda RX-7 technológiailag nagyon érdekes. A motorja nem hagyományos Otto-motor, hanem úgynevezett Wankel-motor. Nincs benne sem dugattyú, sem henger, de még szelepek sem. A működését csak videóról lehet megérteni, de úgy sem könnyű. Gyorsabban elkopik, mint az Otto-motor, többet is fogyaszt, és az olajfogyasztása is jelentős, de ugyanolyan teljesítmény mellett sokkal könnyebb, ez pedig versenypályán nagy előny.

Az idei év nagy divatja a Stance. A japán eredetű irányzat lényege a látványosan kifelé dőlő, szép felni, igényes részletek és a gyárias karosszéria, porig ültetve, szigorúan tökéletes, általában egyszínű fényezéssel. Nem néz ki rosszul, de ez a fajta átalakítás erősen a használhatóság rovására megy. Én inkább maradok a ronda-de-megy-mint-az-állat stílusomnál.

A Porsche Cayman levelibéka-formájához illik a zöld szín.

A Rat stílus már tavaly is erősen képviseltette magát, de idén még rátettek egy lapáttal. Vagy csak a természetes erózió volt?

A Lancia Delta HF Integrale az egyik legbrutálisabb kinézetű autó, amit valaha gyártottak. Nem szép, de látszik rajta, hogy a tervezőt nem is ez motiválta. A 80-as évek végén és a 90-es években komoly ralisikereket értek el ilyen autók kormánya mögött, és ez az utcai verzión is érezhető.

Idén már 60 éve, 1955-ben mutatták be a világ legforradalmibb autóját, a Citroën DS-t (déesse: istennő franciául). Formájában és technológiájában is a kortársai előtt járt. A vevők teljesen megőrültek érte, az első nap 12 000 darabot adtak el belőle. Charles De Gaulle is egy ilyennek köszönheti az életét, a különleges futómű miatt még négy kilőtt gumival is el tudtak menekülni a merénylők elől.

Katonatörténetek gyakori szereplője a kétéltű Luaz, ami a vízben a kerekeivel hajtja magát előre. Volt belőle olyan változat is, amit akár ejtőernyővel is ki lehetett dobni egy repülőből. Szerencsére nem volt szükség rájuk.

Egy nagy felnis, aranyozott gallytörős Hummerről nem éppen a visszafogott vagy ízléses szavak jutnak az eszembe, de nem az én autóm.

A 928-as Porsche szakított a hagyományokkal, a 911-essel ellentétben ez nem farmotoros volt. Ezt nem nézték jó szemmel a vevők, pedig ez a kialakítás műszakilag sokkal előnyösebb, és a mindennapokban is használhatóbb.

Bőrözött villáskulcs, kijelző a bőrözött motortérben, és lila kerekű, farmerba burkolt gördeszka az alján monitorral, mert miért ne?

A pedálos Moszkvicsok előretörése nem lassult le, most már mindenütt ott vannak, akár tuningolva, akár újszerűre felújítva.

Ilyen, egyszerre szép és csúnya belteret csak az amerikaiak tudnak csinálni. Corvette C3.

A új Citroën C4 Cactus körül mindig tömeg volt, nem véletlenül. A külsejét meghatározzák azok a hatalmas, puha, színes műanyagbetétek, amik megvédik az autót a kisebb ütközésektől, a bevásárlókocsiktól vagy akármi mástól, amit a fényezett fémben kárt tehet. Gyakorlatilag az egész autó egy nagy lökhárító. Mindenki odament hozzá, hogy megnyomkodja az oldalát, ezért nem is sikerült róla külső fényképet készíteni.

Egy ilyen épített choppert nehéz nem észrevenni. A napszemüveg kötelező, a szemünk épsége érdekében.

A Triton egy nem létező motor. A brit Café Racerek között a Norton Manx vázába szerelt Triumph blokk egy jó párosításnak bizonyult, ezért sok készült belőle. Mind egyedi, nem sorozatban készült: mindenki magának rakta össze.

A motoros részleg nem volt erős idén, a tavalyihoz képest feleannyi motor volt, de a motoros ruházat és felszerelésboltok standjai kitöltötték a rendelkezésre álló helyet. Személyes kedvencem a Suzuki RV125 Van Van.

Volt viszont használtmotor-börze, ahol akár a képen is látható, svájci postától leselejtezett utánfutós Piaggio Liberty-re is szert tehettünk. Jelentős kedvezménnyel lehetett motoros ruházatot és felszerelést is vásárolni.

Volkswagen Bogár alapú hot rod az Állami Elmegyógy és Intézet szolgálatában.

Meglepő módon Magyarországon is van piaca a trike-oknak, még ha nem is nagy. Németországban sorozatban gyártják őket, és az otthon összerakottakkal ellentétben a végeredmény nem olyan lesz, ahogy éppen sikerül.

Hidrografikával bármilyen mintát rá lehet húzni majdnem akármire.

Az új Audi TT Magyarországon készül, Győrben.

Ezért akkora munka egy profi versenyautó megépítése: reggeltől estig bírnia kell az intenzív használatot. Az ugyanis nem szerencsés, ha a versenyzés helyett alkatrészért rohangálással vagy szereléssel telik el a versenyhétvége, de már egy kisebb műszaki hibán is elúszhat a bajnoki cím.

Nincs olyan rendőr, aki ne venné észre erről a Simsonról, hogy nem 50 köbcentis. De olyan sincs, aki utolérné, a turbós Honda blokkal legalább 120 lóerős, de inkább több.

Korhű versenyautót építeni még nagyobb munka, mint restaurálni egy autót, mert a régen is nehezen beszerezhető alkatrészek most még ritkábbak. Szerencsére az internet megkönnyíti a keresést, máskülönben lehetetlen lenne a megfelelő alkatrészek megtalálása.

A nagyvasak rajongói sem maradtak látnivaló nélkül, a veterán Ikarusok mellett Csepel és Zil teherautók álltak, a parkolóban pedig egy csuklós partybusz is állt a Ford bigfoot mellett.

Az idei AMTS minden eddiginél nagyszabásúbb volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tavalyin mindent, amit akartam, le tudtam fotózni, idén pedig csak körülbelül a harmadát. Úgy, hogy a látogatói parkolóba be sem mentem, pedig ott is voltak érdekes autók és motorok. A programoknak is csak egy kis részét tudtam megnézni, de még így is bőven elég volt.

Hogy mi a tanulság?

• belefér a huszadik hangszóró, csak akarni kell
• mindenki vegyen Csontitól autót, mert kell a pénz
• most már van „könnyű” Harley (250 kg)
• nem lett volna haszontalan egy profi fényképezőgép
• létezik Ferrari fékes Volkswagen Golf
• a Gymkhana menő
• be tudok ülni egy Piaggio Ape-ba, de nem kényelmesen
• vannak rajtam kívül mások is, akik másfél méteres autóalkatrészekkel utaznak a buszon.

Az átalakított vagy felújított autók és motorok közös jellemzője, hogy soha nincsenek teljesen készen, de ha mégis, akkor nem határidőre. A tizedik AMTS-t sokan határidőnek jelölték meg a naptárukban, ezért biztos vagyok benne, hogy jövőre még több új látnivalóra számíthatunk. Ha addigra elkészülnek.