Autó, Motor és Tuning Show: kitettek magukért az aszfaltbetyárok

Minden eddiginél több látnivalót, programot és érdekességet tartogatott a március 21-23. között a Hungexpón megrendezett Autó, Motor és Tuning Show. Képriportunk a show második napján, szombaton készült.
Az autótuning világában is vannak divatok és divatirányzatok, amelyek nemritkán kapcsolatban állnak a ruhadivattal. A retro stílus nem csak az öltözködésben lehetséges: egyre inkább előtérbe kerülnek a KGST-tagállamokban készült négykerekűek, például a Trabantok, Wartburgok és Ladák. Ezeket általában korhű kiegészítőkkel dobják fel, de a motorháztető alatt gyakran modern, nagy teljesítményű erőforrások találhatóak. Az irányzat kapcsolódik a culthoz, amelynek lényege a visszafogott karosszéria-módosítás, a nagy, akár típusidegen felni és a jelentős futóműültetés. A képen egy cult-retro stílusú Trabant látható. A legmeglepőbb azonban a Zaporozsecek felkapottsága. Tavaly egyetlen ilyen típust sem láttam, idén volt legalább öt. Lehet, hogy a tuning jövője a korábban lenézett, benzinkályhás orosz kisautó?
A rat, azaz „patkány” irányzat lényege: minél rozsdásabbnak, elhanyagoltabbnak tűnjön az autó, ám ennek ellenére még működjön. A trend a ’30-as évek amerikai autós kultúrában gyökerezik: a sebesség megszállottjai a teljesítményt helyezték előtérbe, a kinézettel pedig nem igazán foglalkoztak, létrehozva így a Rat Rodokat. A hagyatékuk hosszú ideig feledésbe merült, ám pár évvel ezelőtt ismét divatba jött a rozsda. A sebesség azonban már nem volt lényeges, a cél inkább a polgárpukkasztás volt. Az átalakított autók kezdetben csak egyes és kettes Golfok voltak, később akármilyen német autó (például a képen látható platós Wartburg), mára azonban már teljesen típusfüggetlen lett az irányzat.
A rat autók építőire kezdetben különcként, őrültként tekintett a tuningtársadalom, de a stílus térhódításával maguk közé fogadták a tulajokat, még ha meg nem is értették őket. A kiállításon sok helyen egymás mellett álltak az autók, a gazdáik pedig mosolyogva, kezükben sörrel beszélgettek. Népszerűségét annak köszönheti, hogy a kreativitás sokkal nagyobb szerepet kap a tervezésben és az építésben, nincsenek megkötések. Bár az nem hátrány, ha az autó nem vadonatúj, de arra is volt példa. Polgárpukkasztás: pipa.
Akik a gyári állapotot többre becsülik, mint az átépítettet, a veteránautók pavilonjában nézelődhettek, ahol a ’30-as évektől egészen napjainkig végigkísérhették a járművek evolúcióját. Mázsás csillogó krómdíszekkel ellátott amerikai verdáktól egészen az Alfa Romeo versenyautóig terjedt a választék. A múltnak nem csak a kiemelkedő, különleges darabjait őrizték meg, azokat a járműveket is kiállították, amelyeket az 1980 előtt születettek nyálukat csorgatva lestek a Balaton partján, miután a nyugatnémet turista egy laza mozdulattal rábökött a kulcshoz tartozó távirányító „bezár” gombjára.
A kiállítás külön figyelmet fordított a magyar ipar remekeinek és a magyarok közreműködésével tervezett személyautók bemutatására. Meglepő, de igaz: a szintén kiállított, egy darabban létező Peugeot 208 T16 formaterve egy honfitársunk tollából származik. Szép nem lett ugyan, de a Pikes Peak-i világrekord magáért beszél. Hazánk mégsem a versenyautó-gyárairól volt híres, az autóbuszok és a motorkerékpárok sokkal ismertebbek. Felújított Pannóniákkal és Danuviákkal ritkán ugyan, de még találkozhatunk az utakon, de a kiállított veterán buszok az egész világon különlegesnek számítanak, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen felújítására csak kevesen mernek vállalkozni.
Rengeteg tematikus rész volt. Az amerikai autósok például a képen látható hangulatos standot mutatták be a nézőknek, de volt még homokos tengerpart, kiskert, sőt még festménykiállításra hajazó is.
A Street, azaz „utcai” stílus is nagy számban képviseltette magát. Számukra a teljesítmény és a külcsín is egyaránt fontos, az autóik legtöbbször a pályaautókra emlékeztetnek. Előrelépés, hogy az „inkább-egyedi-mint-szép”, nem éppen feltűnéskerülő járművek kiszorultak, helyüket a letisztultabb autók vették át.
A kütyürajongók sem feltétlenül maradnak le az autótuningolás élményéről. A Showcarok között csomagtartónként annyi hangszórót és kijelzőt találunk, amennyi egy nagyobb elektronikai szupermarket egész éves importja. Az igényes építés végére az autó nem feltétlenül őrzi meg eredeti funkcióját, a legtöbbet utánfutón hozzák-viszik, a tulajdonosok ennek ellenére ragaszkodnak a „járműveikhez”, hiszen az stílusukat, személyiségüket tükrözi.
Az abszolút ellentmondás: Rat Showcar. Nem szép, használhatatlan, mégis könnyű vele reflektorfénybe kerülni. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha egy Lamborghini és ez egymás mellett állnának, ezt néznék meg többen. Az, hogy ki melyiket vinné haza, már más kérdés…
Az egyetlen hely, ahol egy elektromos Porsche 911 mellett lehet leszerelhető vonóhorgot vásárolni, és a Skoda 100-asnak alacsonyabban van az alja a mellette álló Ferrarinál. A képen a legnagyobb pavilon látható, amely egyben a legtömöttebb is volt.
A rendezvény nem mindenkinek volt kikapcsolódás, legalábbis az itt dolgozó embereknek biztosan nem. A kiállítás ideje alatt teljesen átalakították a képen látható Volkswagen Scirocco-t, munkájukat az ide épített lelátóról lehetett követni. Az biztos, hogy nem óradíjban fizették őket.
A jó kislányok a mennybe mennek, a rosszak mindenhova – ezt eddig is sejtettük, de a csajokmotoron.hu most megerősített ebben.
A Rat Rod szellemiség nem halt ki teljesen, az ilyen, klasszikusnak mondható stílusban átépített autók és motorok külön pavilont kaptak. A kiállítás szélén körben az ország legjobb tetoválóművészei dolgoztak, és a nap végén kiválasztották a legjobban sikerült tetoválásokat, hordozóik díjakban részesültek.
A motorépítők alkotásai több kategóriában versenyeztek különlegesebbnél különlegesebb gépeikkel. A használhatóság itt sem volt fő szempont, ennek ellenére több kétkerekűn is volt rendszám és érvényes műszaki vizsga. Ez több mint meglepő, főleg ha tudjuk, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság vizsgabiztosai nem igazán tolerálják a módosításokat. Bár nem hiszem, hogy napi használatra alkalmasak a gépek, szobornak kitűnőek.
A motorosok testközelből megismerkedhettek az új típusokkal, komoly vásárlási szándék nélkül is. Bár a magyar motorpiac a válság miatt nagyjából megszűnt, a márkaképviseletek mégis nagy számban jelentek meg. A visszaesés legfőbb jele a sok kis köbcentis motor és robogó volt, gondolom, mindenki szívesebben látott volna több rakétaként gyorsuló csúcsmodellt, sarat dagasztani való krosszmotort vagy menő customot. De hát valamiből meg kell élni, ha már a show-ból nem lehet…
A Ducati nem fukarkodott a sportmotorokkal, bár ráülni nem lehetett egyikre sem. Mivel viszonylag drága gépekről van szó, talán jobb is. Így sem távozott senki szomorúan a standtól, ez egy félresikerült ülőpróba után nem feltétlenül lett volna így.
A Harley-Davidson életérzést mindenki ismeri, vagy legalább hallott róla. Sokkal kevesebben élték (élik) azonban át. A háttérben lévő plakát és a hivatalos fotós segítségével mindenki belekóstolhatott az életérzésbe, de csak ha fel bírta állítani az alsó hangon is 250 kilós motort. Ez is része a legendának, milyen is lenne már egy pehelysúlyú Harley…
Rockabilly, rockadilly boogie-woogie, let’s go, go, go!
A gymkhanások sorban állnak. Az ügyességi pályán főleg BMW-k, Ladák és pilótáik mérték össze tudásukat, de akadtak olyan különlegességek is, mint a képen látható piskóta-Escort, eléggé ijesztő első kerékdőléssel. A nézők is beülhettek egy-egy körre, ha befizettek a Gymkhaha taxira.
Szimulátorokból sem volt hiány. Nem csak versenyt, hanem utcai közlekedést szimuláló készülékek is voltak. A sportosabb vendégek szobabicikliről hajtott elektromos kisautókkal tehették próbára magukat, aki pedig már megunta a kerekes járműveket, helikopterszimulátorban gyakorolhatta a repülést.
Az AMTS-en nem csak mások műveit lehetett megtekinteni, hanem akár ihletet is gyűjthettünk a saját őrültségeinkhez. Legyen szó akár gumifüstben keresztbe csúszó versenyautó építéséről, dobhártyaszaggató autóhifi-rendszer összeállításáról, rozsdásításról vagy akár lakberendezésről.