Léda nem nagyon szereti, ha Lajkó Félix sokat gyakorol…

A vaj­dasági To­polyán szüle­tett Lajkó Félix nem elköte­le­zett­je sem­mi­nek, így a stúdiónak sem. Zenei anya­ga­it szo­kat­lan he­lye­ken rögzíti: a pa­li­csi erdőben, a mezőn, vagy csónak­ban himbálózva. Azt mond­ja, a da­lo­kat ugyanúgy fel lehet venni természeti környe­zet­ben, mint ahogy fil­met is lehet a sza­bad­ban for­gat­ni. Ez utóbbiról is van némi ta­pasz­ta­la­ta, hi­szen a róla készült do­ku­men­tum­fil­me­ken kívül a Delta című film fősze­repét is ő játszot­ta. Pályát azon­ban nem módosít, mert mint mond­ta, a hegedű nélküli film­sze­rep nem neki való. A zenész fellépett a Bu­da­fo­ki Dohnányi Ernő Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar kerületi kon­certjén, de vendége lesz a Kárpát-me­den­cei Borászok és Zenészek 8. Találkozójának is, június elsején fél nyolc­kor lép fel a Rozári­um­ban.

– Legújabb albumát, ame­lyen végig citerán játszik, nemrég mu­tatták be a Bu­da­pest Music Cen­ter Zenei Központ­ban. Ho­gyan fo­gad­ta a közönség a Mező című hang­anyagot?

– Aki hall­gat­ta, annak tet­szett. Azt mondják, sok­szor lehet újra­hall­gat­ni, úgy­hogy ez nekem jó. A programot egyébként játs­szuk már egy ideje, így nem volt tel­je­sen is­me­ret­len a közönségnek a lemez anya­ga. Azt nem tudom, mi lesz belőle, de lehet, hogy ez a citerás dolog még va­la­mi egészen másba is átcsap­hat.

– A ci­te­ra mel­lett azért a hegedűt is kézbe veszi még?

– Hogy­ne, sőt, most készülünk egy újabb hegedűs le­mez­re. Talán őszre kész is lesz.

– Ho­gyan találtak egymásra a Bu­da­fo­ki Dohnányi Ernő Szim­fo­ni­kus Ze­ne­kar­ral?

– Hol­le­rung Gábor kar­mes­ter ötlete volt, hogy együtt lépjünk fel május 21-én a Klauzál Házban. Na­gyon sok klasszi­kus zenét hall­ga­tok, így számomra nem annyi­ra is­me­ret­len a dolog, de tény, hogy eddig még soha nem for­dult elő, hogy szim­fo­ni­kus ze­ne­kar­ral együtt játsszam a saját műve­i­met. Négy da­ra­bo­mat is hang­sze­relték, sőt még a Mező című citerás nótát is előadtuk. Végig­imp­ro­vizáltam a kon­cer­tet.

– Szer­zeményeit nem szok­ta lek­ottázni. Ennek ellenére mások is képesek eljátsza­ni a da­la­it?

– Nem annyi­ra komp­likáltak ezek a zenék. Amit én játszom, azt nem biz­tos, hogy le lehet kottázni, mert kétszer soha nem ugyan­az, de az egy másik műfaj. Vi­szont az alapo­kat, a kíséretet, az egésznek a struktúráját meg lehet szer­kesz­te­ni, így a két dolog tud egymás mel­lett futni.

– Legköze­lebb a Kárpát-me­den­cei Borászok és Zenészek Találkozóján hall­gat­hat­juk. Kivel érke­zik a borásztalálkozóra?

– A sza­bad­kai bandával jövök, Brasnyó An­ti­val és a Ku­ri­na fivérek­kel. Két vendégművészt is hívtunk: Pál István „Szalonnát” és a komáromi hegedűst, La­kat­os Robit.

– Mi­lyen hang­sze­ren játszik majd?

– Már egy éve használom a kon­cer­te­ken a hegedű mel­lett a citerát is. Fo­gunk játsza­ni a Mező című album számaiból és az őszre ter­ve­zett hegedűs le­mezről is. Kész műsor­ral jövünk, mert ha ze­ne­kar­ral játszom, akkor az fix program. Nem te­he­tem meg a többi­ek­kel, hogy ne tudják előre, mikor kerül rájuk a sor. Mivel az én száma­i­mat játs­szuk, így imp­ro­vizálni is tu­dunk majd.

– A Dre­sch Quer­tet­tel kez­dett zenélni, de ren­ge­teg felállásban játszott már. Május­ban Var­nus Xavérral is többször kon­cer­te­zik. Szívesen dol­go­zik új em­be­rek­kel?

– Érde­kel­nek az ilyen kihívások. Xavér témáira imp­ro­vizálok, ez is egy próbálkozás, és egyelőre úgy tűnik, egészen jól működik.

– Ho­gyan születik a „Lajkó-zene”?

– Általában ebéd után, magányo­san. Van egy tanyám, ahol szívesen töltöm az időmet, itt fogok egyre több zenét készíteni. Színházi és film­zenéket is komponálok, írtam zenét a szol­no­ki Szig­li­ge­ti Színház Ot­hellójához, dol­goz­tam Boz­sik Yvet­te-tel is egy da­ra­bon a sza­bad­kai színházban. A Delta című film zenéjét is én sze­rez­tem, és most is készül egy újabb film­zeném. Na­pon­ta több órát gya­koro­lok, lel­ki­is­me­re­te­sen felkészülök a kon­cer­tek­re, de ezt a kislányom, Léda nem na­gyon sze­re­ti, mert ilyen­kor nem vele fo­g­lal­ko­zom.

Tamás Angéla    (ÖS)