Magyarország híres villái: könyvbemutató és utazó kiállítás

híresvillákA római kortól napjainkig 64 építészetileg jelentős villa szerepel a cseh Foibos kiadó gondozásában megjelent Magyarország híres villái című kötetben, amelyet csütörtökön mutattak be Budapesten. A könyv anyagából készült utazó kiállítás április 30-ig látható a Magyar Építőművészek Szövetségében.

A kötet bemutatóján Marek Vesly, a cseh Foibos kiadó elnöke elmondta: tizenöt évvel ezelőtt jutottak arra a gondolatra, hogy könyvsorozatot kezdenek. Az első kötet a prágai villákat mutatta be.

Az Európai Unió által finanszírozott, A visegrádi országok és Szlovénia híres villái elnevezésű projekt keretein belül már megjelent a Morvaország és Szilézia, Szlovákia, valamint Szlovénia híres villáiról szóló kiadvány. A sorozat célja, hogy a régió családi ház építészetének szépségeit tárják fel a közönség előtt.

Sáros László György, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke arról beszélt az új kötet bemutatóján, hogy a hiánypótló kötet kuriózumaként több kortárs építész saját családi háza is szerepel benne. Bemutatják például a Maróti Géza építész által tervezett Maróti-villát, Sámondi-Kiss Béla 1942 és 1944 között épített házát, Ferencz István építész családi házát és Getto Tamás 1991-ben készült épületét is. Emellett látható Márkus Emília színésznő budai háza, az 1912-ben befejezett Márkus-villa, a 1906-ban elkészült budapesti Vidor-villa, valamint a Lajta Béla által 1905-ben megálmodott budapesti Malonyay-villa.

Puhl Antal építész, a könyv szerkesztője hangsúlyozta, hogy a kötet fejezeteit avatott építészek és építésztörténészek készítették. A kötet Szalai András építészmérnöknek a római kortól a barokk korszakig írt összefoglalójával indul, Marótzy Katalin építészmérnök, építésztörténész tollából való a barokktól a szecesszió koráig tartó időszak. A két háború közötti korszakot Ferkai András építésztörténész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára mutatja be. Masznyik Csaba építészmérnök foglalta össze a háborútól a rendszerváltásig tartó időszakot, Puhl Antal pedig a rendszerváltástól a napjainkig című fejezetet írta meg.

Mint elhangzott, a koncepció az volt, hogy a legfontosabb épületek jelenjenek meg a kötetben. A második világháború végéig egyszerűbb volt a válogatás, mert több épület kanonizálódott. A kortárs építészetnél több kérdés vetődött fel, de – mint Puhl Antal megjegyezte – úgy próbálták összeállítani a kötetet, hogy a rendszerváltás után minden évből egy olyan épületet mutassanak be, amely már annak idején is nyilvánosságot kapott, valamint szerepeljenek benne azok az idősebb építészek, akik munkáikkal már bizonyítottak.

L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának elnöke a kötetből készült utazó kiállítás megnyitóján arról beszélt, hogy a kiadvány sorozataiból kiderül, miként teljesítettek a magyar építészek nemzetközi összevetésben, és milyen jelentőséggel bírnak.

“Magyarországnak jelentős építészeti hagyományai vannak és ebből olyan műhelyek nőttek ki, amelyek a mai napig a világ élvonalába tartoznak. Azért is érdekes a könyv, mert az egymással rivalizáló, versengő iskolákat, irányzatokat és alkotókat egyszerre mutatja be” – hangsúlyozta L. Simon László. (MTI)