Hírös Tokaj Vára
[AFG_gallery id=’8′]
A Tokaji Várbarátok Köre Egyesület várnapot tartott 2013. október 6-án. A több mint 300 éve lerombolt, teljesen elpusztult és azóta Csipkerózsika-álmát alvó tokaji Rákóczi-vár régészeti feltárása 2007-ben kezdődött meg és immáron hetedik évadánál tart. Az ásatások bebizonyították, hogy ez a hajdan méltán híres vár ma is kiemelt figyelmet érdemel, hiszen három méter széles, feltárt falaival és a föld mélyéről előkerülő értékes leletanyagával felejthetetlen élményben részesíti a látogatókat. (Fotók: Mészáros Péter)
„Makoldi Miklós érdeklődése a vár és környezete iránt már gyermekkorában elkezdődött, amikor a Bodrog partján játszadozva hallgatta az öreg halászokat. A réges régi hatalmas várról, földalatti alagutakról, folyóba borult, kincsekkel megrakodt csónakokról szóló történetek felgyújtották képzeletét. A valóság kiderítéséhez már a Herman Ottó Múzeum régészeként kezdett.
Az első hiteles forrás 1410-ben Zsigmond idején említi, 1458-ban már Hunyadi Mátyás királlyá választásakor a fiatal uralkodó oldalán a csehek elleni harcba induló nemesek gyülekezőhelye, de volt az egri várvédő Dobó István lányának, Zsófiának birtokában is.
A XVI. század közepén a környék legerősebb vára, amelyben ekkortájt mintegy kétezer főnyi lovasság és gyalogság állomásozott. Bocskai István emberei 1604-ben ezért is választották inkább a császári véderő kiéheztetést, amely egy évig tartó körülzártság után harc nélkül megadta magát. A vár felújítását Bethlen Gábor kezdte meg saját költségén, a munka befejezésében I. Rákóczi Györgyöt, majd feleségét, Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyt haláluk akadályozta meg. 1644-ben ismét a császáriak kezére került, ekkor külföldiek pl. Strasoldo erősítették falait. A Habsburg zsoldosok kegyetlenkedései ellen az 1670-ben I. Rákóczi Ferenc vezette Felső-magyarországi felkelés egyik központja, amelyen 1682-ben Thököly Imre végeztetett helyreállítási munkálatokat. 1697-ben ismét a császáriak vették be, ezt követően a Hegyaljai felkelés egyik vezéralakját, a várvédő Tokaji Ferencet és társait Vaudemont Károly húzatta karóba.
Az utolsó fejezetet II. Rákóczi Ferenc írta, aki 1703 őszén kezdte meg a vár ostromát, azonban megfelelő ágyúk híján csak a tél beálltával, a befagyott Tisza és Bodrog jegén tudta megközelíteni az erődítményt. A kurucok elszántsága láttán meglepődött katonaság már a második roham előtt, 1704. január 9-én megadta magát a katonái körében, a zord idő ellenére csupán egy vékony sátorban telelő fejedelemnek.
– Rákóczi még ugyanez év őszén felrobbantatja a belső vár több szintes épületeit, a köveket szétbányásztatja, az omladozó földsáncokon még a Bodrog és Tisza árvizeit is átvezetteti. A látszólag érthetetlen lépésre azért kényszerült, mert a várban tárolt hadiszerekre és 22 ágyúra Eger ostrománál volt szüksége, márpedig a kiürített és elhagyott erődítményben bármikor összegyűlhettek és onnan hátba támadhatták a labancok – adja meg a magyarázatot Makoldi Miklós, miközben egy billegő, a Bodrog vizéből mindössze 7-8 centire kiálló peremű lélekvesztőben az egykori szigetből mára félszigetté alakult várterület felé evez velünk. Megkönnyebbülten szállunk partra a várfal romjainál, amelyből a tiszalöki duzzasztó megépítése óta megemelkedett Bodrog miatt napjainkra csupán 3 méter látszik. Az egykori nagy ágyúlőrések boltozatait már csak a föld alól lehetett kiásni, akárcsak a falba lőtt és ottmaradt ágyúgolyót.” (Forrás: Szakács Gábor: A tokaji Rákóczi vár)