Erdély egyik legjobb zenekarára, a sZempölre várva
Európa Ifjúsági Fővárosa lesz idén Kolozsvár. Egy év alatt sokszínű tevékenységek keretén belül lehetősége nyílik bemutatni a fiatalság kulturális, szociális, politikai és gazdasági életét. Január 17-én egy érdekes színházi előadást és Erdély egyik legjobb zenekarát nézhették-hallgathatták meg a fiatalok. Erős indítás – és hol van még december…
„Manapság olyan izgalmas minden, hogy egyedül unalmas dolgokkal lehet sokkolni az embereket.” Samuel Beckett óta ez a jelenség még inkább érvényesnek látszik, hiszen ma egy laptop, telefon vagy tablet mellett szinte mindenki egész napokat lenne képes eltölteni, és a nagymértékű szórakoztatóipari gyártmányokat látva senki sem lenne képes az unalomra. Épp ezért válik olyan nehézzé számunkra a várakozás. Godot-ra pedig várni kellett. Január 17-én, Kolozsváron, a ZUG-ban is. Az előadás közben az jutott eszembe az embereket figyelve, hogy mennyire nem vagyunk képesek várni, s ha valamit kicsit unalmasnak tartunk, mennyire türelmetlenek leszünk, s ezért időtöltő mobilozásba kezdünk. Főleg az én generációm, az úgynevezett y generáció, aki már az internet és az egyre intenzívebben feljődő technika korába született bele. Az előadásról nem szeretnék és nem is tudok semmi konkrétumot elárulni, mivel a belépésnél alá kellett írjunk egy dokumentumot, hogy egy évig nem áruljuk el a bent történteket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg ezt az előadást, hiszen nagyon elgondolkodtató és magával ragadó élményt nyújt. A teljes megértéshez viszont nem árt, ha ismerjük Beckett Godot-ra várva című drámáját és tudunk valamennyire angolul is.
Az este folytatása a sepsiszentgyörgyi sZempöl zenekar koncertje volt. Egészen különleges és merész muzsikát játszanak, valami olyat, amit eddig még nem hallottam, s pont ez teszi őket olyan érdekessé. Balkáni motívumokat kapcsolnak össze a mai, nagy részben technikára alapozott „gépi zenék” hangzásával. Saját magukat balkán-teatro-disco zenekarként határozzák meg, és Bocsárdi Magor (ének, hegedű, trombita) szerint semmit sem és mindent komolyan kell venni a sZempölös utaZásokban. A koncerten egyszerűen lehetetlenség lett volna nem táncolni, ha szétnéztem, mindenki arcán mosolyt és önfeledt boldogságot láttam. Sokszor éreztem már úgy magam koncerten, hogy csak én táncolok, és a többiek egy helyben leszögezett lábbal állnak mellettem. A sZempölre viszont mindenki táncolt, s énekelte a dalok szövegét, ami nagyrészt halandzsa volt, vagy például a mindenki gyerekkorát visszaidéző Antanténusz kezdetű mondóka. Hozzá kell azonban tenni, hogy a közönség szinte egytől egyig egyetemista fiatalokból állt, akik talán ezzel akarták enyhíteni a Romániában épp most megkezdődő szesszió (vizsgaidőszak) stresszét.
A zenekar felállásában szerepel hegedű, trombita, gitár, basszusgitár, doromb, dob és laptop is. A buli fergeteges hangulatához sokat hozzátettek a hegedűs, trombitás, énekes Bocsári Magor szórakoztató, néha már színházba illő gesztusai, táncmozdulatai. A hangulat olyan volt, mintha egy hatalmas baráti közösség gyűlt volna össze, akik zenére együtt buliznak. A zenekar még a házi pálinkájukból is megkínálta a lent tomboló fiatalokat, akik szorgosan adták tovább a flakont egymásnak.
Szinte még soha nem voltam olyan koncerten, ahol ennyire jó hangosítás lett volna. Egyik hangszer sem nyomta el a másikat, s minden a tökéletes arányban szólt. Később megtudtam, hogy ez a zenekar saját hangosítójának köszönhető, aki elkíséri őket a koncertekre. A fények is tökéletesen voltak beállítva, a falakra képeket vetítettek az éppen játszó együttesről, vagy egy-egy dal magyar és román szövegét is elolvashattuk, hogy az is tudja skandálni a refrént, aki még nem ismeri. Egy óra körül szétszéledt a zenekar, volt, aki a közönséggel beszélgetve töltötte tovább az időt, de az elektronikus zenét játszó tagok még sokáig keverték az ütemet azoknak, akik nem fáradtak el a táncolásban.
Kolozsvár 2015-ben elnyerte az Európa Ifjúsági Fővárosa címet, amire – már most úgy látszik- rá fog szolgálni a város, hiszen rengeteg értékes és szórakoztató programot mutat be az ott élő nagyszámú magyar és román egyetemista közönségnek egyaránt. Úgy gondolom, ezt azok is elismerik, akik január 17-én velem együtt ellátogattak a ZUG-ba.
Gyenes Ágota