A fotográfia múzeumi státusza jelenik meg a debreceni Modemben

Gyensi Tibor_Angeláék_2005_lambda print mdf lemezenA fotográfia múzeumi státuszát, a képzőművészet és a dokumentáció kérdéseit feszegeti a debreceni Modem szombaton nyíló Still. Fotográfia a múzeumban című nemzetközi tárlata.

Magyar és a külföldi alkotók izgalmas vizuális minőségű munkái a kiállítótér csendjével karöltve teremtik meg azt a finom paradoxont, amellyel a múzeum és a mindennapi életünkben használatos evidens eszköz, a fénykép kapcsolatára kérdez rá a tárlat – mondta Kukla Krisztián, a Modem igazgatója a keddi sajtótájékoztatón.     Kifejtette, hogy a fotografikus táblaképek múzeumi megjelenésükkel egyrészt a festészet képzőművészeti hagyományát, másrészt a modernitás hozadékát jelenítik meg. Hozzátette: a magyarok mellett főleg német nyelvterületről származó alkotók fényképei különféle fotografikus eljárásokkal mutatják be a dokumentáló és az ábrázoló fénykép kapcsolatát, míg a filmvetítések az álló- és a mozgókép viszonyát vizsgálják.

Perenyei Mónika művészettörténész, a tárlat kurátora arról beszélt, hogy a fotó mindennapi életünk természetes része, változásaira nem is szokás figyelmet fordítani. Pedig – fűzte hozzá – az evidenciaként kezelt témák szoktak egészen különleges felismerésekkel szembesíteni bennünket. “Érdekes lehet, hogy működik, manipulál a képzőművészeti fotó, miként láthatunk e képi világ mögé?”.

E gondolatmenetet követve a tárlat három kérdéskört boncolgat kiemelten. Elsőként a realitás leképeződését, vagyis azt, hogy a fotó az emberi látás, észlelés leképeződése-e. A nagyméretű fotók hívják fel a figyelmünket arra, hogy míg a szemünk folyamatos mozgásban van, korrigál, és csak bizonyos pontokra fókuszál, addig a fénykép minden pontja éles és egyforma.

“A második téma a fotó dokumentáló ereje. Bízunk-e benne, nem csak az alkotó megkonstruált jelenetét látjuk-e? Nem manipulált-e a kép?” – sorolta a kurátor. Szerinte az ember bizalma a fotóban kezd változni, meginogni, “már az útlevélbe sem elég a fényképünk, kell az ujjlenyomatunk is, hiszen nem bízunk a fotóban”.

Perenyei Mónika a harmadik kérdéskört ismertetve felhívta a figyelmet arra, hogy a fényképet alkotójához kötjük, holott ez “többszereplős játék. A kamera jelenléte befolyásolja viselkedésünket: máshogy cselekszünk, ha tudjuk, hogy megörökítik, amit teszünk, így a fotó nem képezheti le a valóságot”.

A szombattól október 6-ig látogatható tárlaton főleg osztrák, német és magyar intézményekből, galériákból érkező mintegy száz eredeti fényképet láthatnak az érdeklődők. (MTI)